A foltvarrás történelme olyan mint az ételé! Kezdetektől jelen volt, és a szükségből ma már művészeti ággá nőtte ki magát, megőrizve az eredeti funkcióit!
Már az ősember idejéből is beszélhetünk foltvarrásról, hiszen különböző bőröket, szőröket, amiket a természettől el tudtak venni felhasználták a ruházkodáshoz! Nem volt konkrét szabásminta, és a divatnak sem kellett megfelelnie, egyetlen funkciója volt, hogy ne fagyjon meg a viselője! Mivel különböző méretekben találhatta az alapanyagot, így már akkortól beszélhetünk foltvarrásról...
Egyesek szerint a magyarok is használták már a foltvarrást a honfoglalás korában többek között a jurta készítésnél, illetve gondoljunk csak a bőr tarisznyákra különböző rátétes mintákkal!
Az a legérdekesebb, hogy minden földrészen találkozhatunk tárgyi emlékekkel, mind Ázsiában, Európában, Amerikában!
A kínai selyemfetők kezdték művészi szintre emelni a foltvarrást, de még nem tudatosan. A szőtt kelme nagyon drága volt, és nem engedhették meg maguknak, hogy kidobálják a felesleget.
Európában is megfigyelhető a technika fejlődése, gondoljunk csak a keresztes hadjáratok zászlóira, vagy az öltözködésben az udvari bohóc osztott ruhájára!
A foltok felhasználása a parasztság szükségleteit elégítette ki, mivel nem volt annyi bevételük, hogy kelmékre költsenek, így a legolcsóbb anyagból a pamutból varrtak maguknak ruhákat, takarókat, konyhai eszközöket, és amíg csak lehetett toldották, foltozták...
Az ipari forradalom idején a szövőgép segítségével már a textil előállítása is olcsóbb lett, és elkezdődhetett a minták sokaságának készítése is!
A nagy áttörést az amerikai telepesek hozták, kik szebbnél szebb takarókat készítettek, de még ők sem csupán a művészet kedvért. Szívesen nevezték el a mintákat Bibliai személyekről, természeti formákról. A minták egy-egy régióban terjedtek el. Az asszonyok átvették egymástól a mintákat, közös varrásokra gyűltek össze, így múlatva az idejüket a téli estéken. Egy-egy minta mintának több neve is létezik, régiónként eltérhet, ilyen pl.: a Jákob lajtorjája, ami megegyezik a Sín nevű mintával!
Jellegzetes dolgok voltak a színek is, pl: a Kunyhó nevű minta közepe piros volt vagy sárga, ezzel szimbolizálva a tűzhelyet, a kunyhó melegét! Ma már a színeknek nincs jelentőségük.
A számunkra legérdekesebb emlékek az amerikai hagyományokról maradtak fel! Ilyenek azok az emlékek, mi szerint ha valaki varrt egy ágytakarót belevarrt a hajából egy kis tincset, ez alapján be tudták azonosítani a készítőjét! Ugyan ezt a célt szolgálta az is, hogy nem csináltak hibátlan blokkokat. Mindenki vétett valamilyen hibát, ami csak rá volt jellemző. Egy lány csak akkor mehetett férjhez, ha megvarrt 12 ágytakarót, és a 13.-at nászajándékba kapta az ifjú pár! Ha valaki meghallt a ruháiból varrtak egy takarót, ami az elhunyt emlékét őrizte! Fent maradt olyan falvédők is, amibe az egész családfa bele volt varrva. Minden családtag nevét, születési dátumát, majd, mikor halálának dátumát is belevarrták. Gyerekeknek játékokat varrtak. Mindent szabászati hulladékokból.
Ma már ez ritka! Ma már többnyire a foltvarráshoz vesszük az anyagot, a színek, formák tradíciója lazább lett, a kézi munkát felváltotta a gépi, a szükség helyett már művészet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése