Néha nagyon jól esik a csönd... De nálam jelen esetben nem jelent semmit! Itt vagyunk, egyben vagyunk! Küzdünk az elemekkel...Kínlódunk! Bence nagyon jól érzi magát bent, én már nem annyira!
Varrógépet sajnos hanyagolnom kell! A pocakom miatt is kényelmetlen már nagyon odaülni mögé, ráadásul 10 perc varrás után egyből bedagad kezem-lábam... Duci, zsibbadós újakkal elég nehéz ilyesfajta munkát végezni... Ezért kitaláltam, hogy felpolcolt lábakkal kézzel varrók! Na ez még megy szerencsére! Viszont erről meg csak annyit árulok el, hogy az atarashii technikával ismerkedek! Ez szerencsére elég tág! A szülinapos játék egyik résztvevőjének készül már az ajándék, ez az oka annak, hogy nem mutatok egyenlőre belőle semmi! Nagyon érdekes ez a technika, bár én kényelmi szempontokból ötvöztem az angol papírra varrás technikájával! Így nekem gyorsabban megy, és pontosabb is! Majd ha már megkapta az illető, utána megmutatom, hogy mi is csináltam!
Ez van! Még gurulok egy kicsit úgy néz ki, addig viszont élvezem a kézzel varrást, és közben filmeket nézek! A gyerekszoba kész, a bőröndöm az ajtó mellé készítve, most már csak a pihenésé a főszerep! Az aktív pihenésé...
:) Hát, nem irigyellek. Minden pillanatban készenlétben állni. No, ezzel a technikával meg káromkodtál nekem egy nagyot!:) Kíváncsi vagyok, mi is lesz belőle:)
VálaszTörlés