Vasárnap varrás nélkül

Hát nagyon nehezen lehet kibírni egy szép napos napot varrás nélkül, de egy jó nagy családi összejövetel közben fel sem tűnik az idő múlása! Fél 10 volt tegnap este mikor haza értünk! Nagyon fáradtan, Lili egy gyors fürdés után már aludt is! Ez sajnos nekem nem sikerült! Egyre nagyobb a hasam, és egyre nehezebben viselem a nagy meleget, pedig még szinte nem is volt kánikula! Mi lesz velem majd a nyáron!?
Még pár kép a Dittiről:

Hosszú fekete haj! Gyönyörű!

A torta a Lilinek is ízlett!

 

Ennek a lánynak a kedvéért olyan terülj terülj asztalkám volt! :) 

Férjecském éhes volt!

 Család kedvenc süteményei készültek: Fehér torta darás tetejű a Kató szelet, kókuszosból 4 szelet a Tepsis rafaelló, lespórolva róla a mazsola, mert azt kevesen szeretjük rajta, és az elmaradhatatlan, amiből sosem készül elég az a porcukros tetejű Mézes-krémes! Jaj de finomak voltak! :)

Eperhab! Eper szezonban kihagyhatatlan! Ezt én csináltam! Bár amennyire csak lehetett el is szúrtam! Természetesen turmix géppel törtem össze az epret bele, igen ám, de nem itthon csináltam az én eszközeimmel, hanem Anyuéknál. Szombat este készült, és sietni kellett vele, hát nagy árat is fizettem érte! A drága Anyukám annyira precíz, hogy a fél éve vásárolt és többször használt turmix gépet úgy becsomagolta, hogy akár a bolt polcára is vissza lehetett volna tenni! Nem vettem észre, hogy a pengéken van egy vékony műanyag védő, és én olyan gyönyörűre leturmixoltam, hogy öröm volt kiszedegetni a kész habból a darabokat tálalás után! Mert persze, hogy akkor derül ki, hogy valami nem stimmel! :) Leszámítva a műanyag köpködést nagyon finom volt, és szerencsére ez is elfogyott! 

Ígértem, hogy ejtek pár szót a Ditti ruhájához készült is szütyőről:

 Ilyen lett! A táska alapja hamis szövés, amit Keszthelyen tanultunk, és amit Anyu varrt meg! Szóval a munka oroszlán részét nem én csináltam! :) Varrtam bele bélést, a tetején egy vékony kalapgumi húzza össze, és az organzából van a fogókája! Nagyon kis egyszerű, de nagyon mutatós is! Nagy sikere volt! 

Igen ám, de szegény kislány nagyon le van törve, mert vissza hoztam a ruháját, és nem tud benne menni az évzáróra! Úgy döntöttünk az Anyjával, hogy a ruha és a boleró kap egy szép piros szegélyt farkasfogból, és a kis táskán meg az övön lecseréljük a fehér organzát is pirosra, így is szép ünneplős marad, de annyira még sem hófehér! De az meglepetés lesz a kislánynak, így nem tud róla, hogy milyen változások készülnek, és hogy egyáltalán vissza fogja kapni a ruháját!

Az biztos, hogy nagyon büszke voltam rá, ahogy a Ditti viselte a ruhát, gyönyörű volt benne, és nem beszélve arról, hogy sokan megdicsérték, hogy tényleg alkalomhoz volt öltözve! Drága ruha volt, a próbák miatt, mert azért 140 km-ereket kellett utazni, utaztatni, egy-egy próbára, de megérte!

De tegnap valami front volt, mert az én drága kislányom nem nagyon bírt magával, egy ügyes dolga azért csak volt, délután fogta magát, elment aludni! Ez nagyon jó is volt, bár szerintem a szép ünneplős ruháját le vehette volna előtte, de mindegy! Így, hogy nem kellett senkit abajgatni délután 3kor még mindig az ünnepi asztal körül ültünk, annak ellenére, hogy pontosan a déli harangszóval egy időben tálalták a levest!  Ezt a bőséges ebédet aztán le kellett volna mozogni! Hát nekem nem sikerült! Kimentünk a kertbe a cseresznye fa alá, szépen kiültem, és néztem, ahogy az én férjem szedi a cseresznyét, a vadi új pólójában, ami 10 perc alatt tele lett gyümölcslé pöttyökkel! :) Nem baj, a lényeg, hogy amit nem kapni egy megyei jogú város piacán, azt lehet szedni Kéthelyen! És nem is akár milyen cseresznye volt!

Két ilyen kosárra való cseresznyét hoztunk haza, és a Lili egész hétvégén tuti hogy betermelt ennyit! Már nem merek neki adni!
Hazának megálltunk Anyósoméknál egy kis friss szombati főzésű eperlekvárért, de abból nem csak lekvár beszerzés lett:

Ez is a hűtőnkben landolt! Azt hiszem most egy pár napig nem lesz gyümölcsre gondunk!